Suli
Ha már így nagy lendülettel belekezdek az újításokba, kezdjük is már ezzel. Suli. Mi jut eszembe a kimondom? Hát nem az a hely, ahová most járok. Az iskola az egy olyan hely lenne, amelyben felnőssz. Bemész kisgyerekként, azán ki jössz felnőttként, jobb esetben diplomával, munkával. És mi történik míg ott vagy? Sok minden. Kezdve azzal, hogy éveken át tanulsz. Khm khm, már aki. Meg már aki tanít is. Folyamatosan töltekezel tudással, míg nem kissebb állomások után, eljutsz az Érettségiig, majd az egyetemig. Aztán valami megmarad, valami nem.
Egyébként meg barátokat szerzel. A többségnek van valamilyen iskolában barátja. Szóval, ha valaki tanulni nem is szeret, de legalább annak örülnek, hogy embereket ismert meg az iskola által. Aztán az már más kérdés, hogy mennyit.
Megtanítanak pár hasznos trükköt az Élethez. Meg jópár haszontalant is. A kedvencem amikor a tanár kétszínű. Egyik órán már azon kiakad, ha valaki felszisszen, a másik órán meg ő mondja, hogy puskázzunk, ahogy tudunk. És akkor hol van itt a becsületesség? Meg, hogy mindenki saját erejéből dolgozzon? Elvileg Amerikában kiközösítenek a gyerekek, ha puskázol, vagy te akarsz valakinek segíteni. Itt meg pont fordítva. Hát, őszintén szólva én már nagyon unom, hogy a legtöbb dolgozat csalás alatt történik. De, ha csak úgy magamba nézek egy kicsit is, belátom, sokkal rosszabb más tollával ékeskedni, mint egyest kapni.
Tényleg szép lenne, ha jókat és hasznosakat tudnék mondani a sulival kapcsolatban, de egyet le kell szögeznem. Nagyon sok múlik azon, hogy állsz hozzá. És, hogy mersz a változtatni, ha muszáj. Rajtad múlik, hogyan alakul az életed-részben. De amin tudsz változtatni pozitív irányban, ne habozz megtenni.