Virág szomorúan ült a helyén.A tanár késett.Nagyon bántotta őt amit a többiek mondtak neki.Rácéloztak és még nem is bánták.Most is leveleznek valamin.Már-már kedve volt sírni.Pedig mégcsak pár napja jár ide.És máris elege van!Ekkor határozta el:Le fog fogyni!
-Jó reggelt!-lépett be a matektanár.Hirtelen abba maradt a beszéd és rekordidő alatt eltüntek a levélpapírok.Zoli aki hátul ült gyorsan bekapta a szendvicsét majd teliszájjal elkiálltotta magát:
-Jó reggelt kívánok!
Persze a többieke rögtön röhögni keztek és Virág is mosolygott egy kicsit.
-Na!A mai órán belekezdünk a szöveges feladatokba!Ez nagyon fontos anyag...-mondta volna még ,de valaki kopogott.
-Tessék!-szólt a tanár
-Elnézést a zavarásért csak jöttem körbenézni egy kicsit...-mondta az igazgató miközben alaposan körbetekintett.Odalépett az néhány padhoz és belenézett-Folytassák csak nyugodtan!Mintha itt se lennék!-mondta miközben az egyik gyerek padjában turkált.
-Rendben.Szóval.Ez nagyon fontos ugyanis ez alapja annak amit később tanulni fogtok és ha ...
-Ahá!-állt fel diadalittasan az igazgató-Egy mobiltelefon!Miért nem adtad be?-förmedt a rá szegény Pistire.
-Elfelejtettem...-mondta halkan a fiú.
-Aha.Elfelejtetted!Valahogy minden nap.Tavaly is .A te memóriádnak valami gondja lehet...
-Igen, voltunk orvosnál is.Ott is mondták...-mondta gondolkodva a fiú.Néhányan már kuncogtak.
-Aha.És arra emlékszel hány napig tart az iskola?
-Azthiszem 184...
-Igen!És te 182 iskolai nap múlva láthatod újra a telefonod!-tette diadalittasan a zsebébe a mobilt az igazgató , és elindult az ajtó felé-Most elmegyek.És ha bárkinél találok még hasonló elektronikai készüléket, az se láthatja azt év végéig!
Mikor kiment néma csend volt még pár másodpercig majd az osztály fellélegzett.
-Na, szóval...-kezdett bele a tanár ,de már senki nem tudott igazán figyelni az anyagra.